Megválaszolatlan hozzászólások | Aktív témák Pontos idő: 2022.11.27. 21:27



Hozzászólás a témához  [ 3 hozzászólás ] 
 Amit az akvarisztikai célú RO-berendezésekről tudni érdemes 
Szerző Üzenet
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.11.23. 12:48
Hozzászólások: 3669
Tartózkodási hely: Juta
Bevezetés
A fordított ozmózisos víztisztítók a 90-es évek eleje óta állnak a hobbiakvaristák rendelkezésére. Eleinte csak egészen kicsi, napi 30-90 liter szűrt vizet előállítani tudó berendezésekhez lehetett hozzájutni, melyek leginkább a kis vízigényű édesvízi és tengeri akváriumokhoz voltak ideálisak. Mára ott tart a tudomány, hogy a cikkben a továbbiakban tárgyalt, úgynevezett „kompakt berendezések” akár napi 1700 liter RO-víz előállítására is képesek, amennyiben a működés körülményei megközelítik az ideálist. Erre a későbbiek során még visszatérek.
Illene azzal kezdenem, hogy leírom a fordított ozmózis folyamatát, a berendezések lelkét jelentő membrán(-ok) működéi elvét, de legnagyobb szerencsémre ezt már előttem megtették páran. A magyar Wikipedián kiváló cikk található a témában, mindenképp érdemes elolvasni. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fordított_ozmózis)

Néhány szó a legelterjedtebb RO-típusokról
A felépítést tekintve két nagyobb csoportra oszthatjuk az ozmókat, nevezetesen a kis kompakt RO-kra és a mondjuk úgy, hogy „valódi” kompaktokra. A két típus között az alapvető különbség abban van, hogy míg a kis kompaktok az esetek legnagyobb százalékában „önhordó” szerkezetűek (pl. AquaMedic EasyLine sorozat és a hozzá megszólalásig hasonló, a piacon mindenféle ár és márkanév alatt fellelhető millió egyéb), azaz nincs külön váz, amire az egyes szűrők rá vannak építve, addig a valódi kompakt berendezések mind valamilyen fémvázra épülnek.
A másik lényeges különbség az előszűrésben van. A legkisebb RO-k előszűrői csak egyben cserélhetők, míg a valódi kompaktok esetében az előszűrők mindegyike 1-1 szűrőházban foglal helyet, így csak magukat a betéteket kell cserélni.

A Wikipedián túl…
Amit a wikipediás cikkből nem nagyon tudunk meg (pedig az ozmót vásárolni készülőket inkább ez érdekli), az az, hogy mi a különbség membrán és membrán között a gyakorlatban. Mitől van az, hogy nemrég a Tescoban 6000Ft-ért is lehetett membránt kapni, míg vannak helyek, ahol egy első ránézésre ugyanolyan membrán vastagon a húszezres árkategóriában fut? Tudni kell, hogy ma a világon talán egy tucatnál alig több olyan cég működik, akik kimondottan a membránok féligáteresztő hártyáit, azaz membránlemezeket állítják elő. Ezeket a cégeket leginkább az autógyártókhoz lehet hasonlítani. Mindegyikük használható és működő termékeket állít elő, az autók esetén az „elindul, megáll”-típusú elvárásoknak mindegyik megfelel, de ezzel együtt az is igaz, hogy vannak, akik Perodua Kelishát csinálnak és vannak, akik Porsche 911-est.
Néhány évvel ezelőttig nagyjából helyénvaló volt az az állítás, miszerint amelyik membrán Amerikában készült, az mind jó, ami pedig Ázsiában, az mind gagyi. Ahogy azonban a nyugati gyártókapacitások és technológiák szép fokozatosan átköltöztek a kisebb és nagyobb ázsiai tigrisekhez, ez a helyzet némileg megváltozott. Ma lehet olyan Taiwanon gyártott membránt kapni, amely hozza azt az erős középkategóriát a minőség és az élettartam tekintetében, amit –hadd hozzak folyton autós példákat az egyszerűség kedvéért- mondjuk ma egy Hyundai vagy egy Kia képvisel. Lényegében arról van szó, hogy a gyártó megvásárolja valamelyik nagy Amerikai cégtől a membránlemezeket, ezeket pedig a saját háza táján tekercseli fel az általa választott műanyag csőre és adja hozzá az egyes lemezeket egymástól elválasztó hálókat. Ezek a membránok jellemzően jók, megbízhatók és relatív olcsónak mondhatók.
Az abszolút felső kategóriát mind a mai napig az USA-ban működő néhány cég képviseli. Az ő termékeik jelentik a csúcsot, ami alapvetően három dologban; az előállított víz minőségében és mennyiségében, az élettartamban, valamint az árban nyilvánul meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ő membránjaik az általában elfogadottnak tartott 2-3 éves élettartamot akár többszörösen is meghaladó ideig működőképesek, a kevesebb gyártási hibából adódóan sokkal hosszabb időn át, jobb minőségű vizet állítanak elő, mint a kevésbé „márkás” membránok. (Zárójelben azért meg kell jegyezni, hogy ezek az állítások leginkább az általunk használt, 10 collos membránokra igazak, van ugyanis számos cég világszerte, akik jobbnál jobb ipari membránokat állítanak elő, de a kifejlesztett technológiákat nem vagy csak nagyon kevéssé „szivárogtatják” lefelé, a kisebb berendezések irányába. Ezekről viszont szakdolgozatot kellene írni, nem általános tájékoztatás céljául szolgáló cikket.)
Maradt az utolsó kategória, az ún. gagyi. Szándékosan nem említettem eddig márkaneveket, eztán sem fogok (még a végén valaki megtalál, aztán kapok a fejemre), de nem lehet szó nélkül elmenni a ’kicióccó’ membránok mellett sem, mert ezekből is akad azért rendesen. Közös jellemzőjük, hogy a már rég elavultnak számító gyártási technológiákkal készülnek, rövid élettartamúak, a gyakoribb gyártási hibáknak köszönhetően sokkal kevésbé hatékonyan szűrnek, mint modernebb társaik. A 90-es évek közepe táján komplett gyártósorokat pakoltak hajóra és vittek haza a kínaiak, akik közül néhányan az óta is változatlanul ugyanazokat a membránokat állítják elő, amiket az amerikaiak lassan 20 évvel ezelőtt készítettek. Az egyetlen dolog, ami változik, az a membránok kék vagy alkalmanként, de ritkán sárga vagy piros műanyag borításának színárnyalata. Így lehetséges az, hogy mind a mai napig lehet az interneten 50€-ért komplett kis RO-t kapni, amely árban már a kereskedő haszna és némi egyéb költség is benne van.

Általános jellemzője a membránoknak, hogy általában 1:4 arányban állítanak elő tisztított és elfolyó vizet, azaz ez lenne az az elméleti arány, amely mellett a membránok folyamatos működése közben kellő mennyiségű elfolyó víz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szűrési folyamatban a membrán felületén visszatartott szennyeződések onnan eltávolításra kerüljenek. Ha ez az arány kisebb, a membrán „meg van fojtva”. Ez annyit jelent, hogy ideig-óráig szegény több vizet is hozhat akár, mint a gyárilag megadott liter/nap teljesítmény, de ez a többlet az élettartam rovására megy, valamint a membránlemez(ek) meghasadásához vezethet.
Az ideális tiszta víz – elfolyó víz arány fenntartásának feladatást az ún. átfolyásszabályzók (alias fojtószelepek) látják el, nekik még szentelek néhány sort valahol lejjebb.
Fontos tudni, hogy azonos gyártótól származó és azonos névleges teljesítményű membránok vízhozama között akár 10-20% is előfordulhat +/-. A 10 jellemzőbb, a 20 elég extrém, a jobbakra ez nem is vonatkozik.

Az előszűrésről
Az előszűrés funkciója az RO-membrán védelme az üledékes szennyeződésektől és a szabad klórtól. A finom por, rozsda, az előszűrő szén pora(!!!) stb. eltömítik a membrán finom csatornáit és pórusait, drasztikusan csökkentve annak teljesítményét és várható élettartamát. Ez a típusú szennyeződés a membrán visszaöblítésével bizonyos mértékig csökkenthető, de házilag pepecselni vele viszonylag költséges és időt rabló elfoglaltság, így ebbe most nem megyek bele.
A vízben található aktív klór a membrán valódi ellensége, mivel tönkreteszi a membránlemezeket, kikezdi a membrán finom pórusait, így az idő előre haladtával egyre nagyobb és nagyobb molekulák jutnak keresztül a membránon és szennyezik az elvileg tiszta vizet. Először a legkisebb szennyeződések, mint a nitrát, foszfát és hasonlók csusszannak át (ezeket egyébként még a legeslegjobbnak számító membránok is csak bizonyos mértékig tudják kiszűrni), majd a dolog eljut odáig, hogy a víz keménységét adó sók is átférnek. Gyakran találkozom azzal, hogy a valamilyen ozmós problémával hozzám fordulók, mikor a termelt víz minőségéről kérdezem őket azt a választ adják, hogy „a membrán még jó, kettes-hármas vizet ad”. A kettes-hármas alatt német keménységet kell érteni. Ráadásként még azzal az „örömteli” hírrel is szolgálnak, hogy jobb a tiszta víz – elfolyó víz arány, mint rendesen lennie kéne. Nos, ez a két jelenség a halott membrán két nagyon tipikus ismérve. Nem is érdemel több szót itt.
Visszatérve az előszűrőkre, pár szó az üledékszűrőkről.:
Két fő csoportjuk van, a tekercselt (ránézésre mint egy hengeres fonálgombolyag) és az olvasztott-fújt betétek (kézbe véve ezek inkább tömörnek hatnak). Az osztályozásuk méret (5-10-20 collos hossz és standard esetben 2-2,5 coll átmérő) szerint és sűrűség, azaz szűrési finomság szerint történik, mely utóbbit a mikron mértékegységgel fejeznek ki. A legelterjedtebbek az 1, 5, 10, 20, 50 mikronos szűrők, az RO-khoz általában az 5, néha az 1 mikronos betéteket alkalmazzuk. Létezik belőlük saját házzal rendelkező (a kis kompaktoké ilyenek) és külön házba építhető (az összes többi) típus. Élettartamként sokszor megadnak valamilyen adatot, amelyekről azt kell tudni, hogy nagyon erősen tájékoztató jellegűek. Elég ugyanis egy hálózat karbantartás a vízmű részéről vagy egy csőtörés és a mondjuk névlegesen 6-10.000 literre tervezett szűrőbetét 5 liter víz áthaladása után teljesen eltömődik. A kis kompaktokhoz való „egybeszűrők” hatalmas hátránya (az áruk mellett) az, hogy szét kell vágni őket ahhoz, hogy a szennyeződés mértékére fényt derítsünk, ami –valljuk be- a további élettartamot erősen befolyásolja. Azaz nincs az a szigszalag…
Ezzel szemben a valódi kompaktok előszűrőinek állapota könnyen ellenőrizhető a szűrőházak le- és visszacsavarásával. Mivel a betéteken kívülről befelé halad át a víz, ezért a szűrők belső palástját, illetve a keresztmetszeti nézetet kell figyelni: ha belül koszos a szűrő, akkor csereérett.

A klórt eltávolító (és ez mindjárt nem igaz, ugyanis az aktív szén a klórt nem ’kiszűri’, hanem inaktivizálja) szenek megérnek egy újabb hosszú misét, de megpróbálom rövidre fogni. Két nagy csoportra lehet őket osztani, vannak a granulált (azaz szemcsés) szenek és a tömör, úgynevezett Carbon Block betétek. A granulált szenek egy kisebb részét fiatal nyírfavesszők kiégetésével (Délnyugat-Angliában vannak erre külön nyír ültetvények), nagyobb részét pedig a blokkokhoz hasonlóan, kókuszrostból készítik. Ezek a szűrők minden esetben rendelkeznek saját házzal (még a kompaktoké is – tehát ott ház a házban vannak), mely házak jó esetben tartalmaznak valamilyen finomszűrőt is a granulált szén porának kiszűréséhez. Ezek a finomszűrők pedig egy-két drága és extrém esetet leszámítva nem érnek egy kalap szamócát sem. Elég egy új kis kompakt ozmó első indítása előtt a membrán bemenő oldalához menő csatlakozót kioldani, majd a vizet így ráadni. Ami onnan kijön, az tökéletesen elegendő arra, hogy egy új membránt életének első 20-30 másodpercében keményen hazavágjon. Ez magyarul annyit jelent, hogy ha holnap egy ilyen pici ozmót veszel és el akarod indítani, akkor FELTÉTLENÜL öblítsd át az előszűrőket, mielőtt a vizet a membránra ráengeded!
Létezik olyan granulált szén, ami nem vagy csak nagyon csekély mértékben porol, de tudomásom szerint ma itthon ilyen nem kapható.
A granulált szenek előnye, hogy csak nagyon kis ellenállást fejtenek ki a rajtuk áthaladó vízzel szemben, így alacsonyabb vezetékes nyomás mellett sem csökkentik érdemben a membránra érkező víz nyomását, ami határozottan jó. Minden más tulajdonságuk viszont leginkább ellenük szól, így ezt a kérdést tovább nem is forszírozom.
A tömör (azaz finoman porózus) aktív szeneknek annyi típusa és fajtája létezik, hogy ezek felsorolása és leírása túlzó és ráadásul teljességgel szükségtelen is lenne, lévén, hogy közülük viszonylag keveset használunk az RO-berendezésekben.
A leggyakrabban előforduló és itthon majd’ minden kompakt berendezésben fellelhető betétek a CTO vagy CCB összefoglaló név alatt futnak, attól függően, hogy ki állította őket elő, egyébként teljesen ugyanarról a szűrőről van szó. Általában 10 és 20 mikron közötti finomságúak és az átlagos élettartamuk 9500 és 12000 liter átfolyó víz között van, többnyire közelebb a 9500-hoz. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy egy 1:4 tiszta víz-elfolyó víz aránnyal működő rendszer esetében egy ilyen szenes előszűrő kb. 2000 liter RO-víz előállítására alkalmas. Ez az adat természetesen függ attól is, hogy az adott csapvíz mennyi klórt tartalmaz, mekkora a víz átfolyási sebessége, stb. Tehát ismét tájékoztató jellegű értékekről van szó. Léteznek hosszabb élettartamú és a membrán számára sokkal megbízhatóbb védelmet nyújtó aktívszenes blokkok is, ezek azonban áruk miatt nem terjedtek el komoly mértékben, pedig bizonyos mértékű RO-víz igény felett használatuk lényegesen gazdaságosabb, mint az általánosan hozzáférhető CTO/CCB betétek.
Összességében a tömör blokkok használata mellett a viszonylag megbízható működés, a kedvező ár/érték arány szól és az, hogy nagyon minimális, azaz szinte elhanyagolható mértékben porolnak. Ez utóbbi érv ellenére érdemes ezeket is kiöblíteni az első használatba vétel előtt.
Az általánosan előforduló előszűrő kombinációk a következők: Patronos üledékszűrő + patronos granu. szén (mint az AM); 5 mikronos üledékszűrő + CTO; 5 mikron + granu. szén + CTO, 1/5 mikron + CTO + CTO (ez nekünk a legjobb), 5 mikron + granu. szén + 1 mikron (ez a szégyentelen ivóvizes rettenetek sajátossága, azonnal gyanút keltő kivitel).

Szűrőházak
Az RO-berendezések egyes elemei között a kapcsolatot csövek és különböző idomok biztosítják. A csövek általában ¼”-osak, piros, kék, sárga, zöld, fehér és fekete színben kaphatók. Különbség az egyes gyártók csövei között leginkább a rugalmasságukban, „megtörésállóságukban” van, egyébként nem sok. A legnagyobbak szoktak még olyat említeni, hogy mennyire „nagyon nem” oldódik az adott cső a vízben, de ez az akvarisztikai célú berendezések esetében nem különösebben szempont. Még soha nem láttam olyat, hogy az ozmócső idővel elfogyott volna…
Az idomoknál már kicsit komolyabbak a különbségek. Kezdésnek ott van rögtön a csatlakozás módja, azaz hogy csavaros (hollanderes) vagy gyorscsatlakozós-e (push-fit) a szóban forgó idom. Elviekben mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, ám a csavaros idomok tapasztalataim szerint nyűgösek, idővel megeszik a csővéget, ha többször kell a kötést oldani és újra összerakni, és hajlamosak a spontán szétcsúszásra is, pláne, ha magasabb nyomásnak kell ellenállniuk. Velük ellentétben a gyorscsatlakozók praktikusak, ahogy a nevük sugallja gyorsan és sokszor rögzíthetők és oldhatók, szétcsúszásra pedig leginkább nem hajlamosak, mivel pontosan a rendszerben lévő nyomás az, ami a fix csatlakozást biztosítja. Ezért van az, hogy az ilyen csatlakozókat csak úgy lehet oldani, hogy előtte nyomásmentesítjük a rendszert. Ellenkező esetben nem adják könnyen magukat, legalábbis maradandó károsodás nélkül nem.

A kompakt berendezések szűrőházai lehetnek szimplán illetve duplán tömítettek, valamint készülhetnek fehér, kék, esetleg szürke tömör, illetve átlátszó műanyagból. A nem átlátszó házak előnye, hogy fénynek való kitettség esetén a ház belseje, illetve a szűrőbetétek nem algásodnak (ehhez azért az átlátszóknak is elég sok fény kell), az átlátszókban viszont prímán nyomon követhető az előszűrők állapota, különös tekintettel az üledékszűrő(k)re.

A membránházak mifelénk fehérek. Létezik belőlük fekete is, képen már láttam, de csak az USA-ban, Európában még soha. Belőlük is létezik szimplán és duplán tömített verzió. A duplák mindig jól tömítenek, egyes szimpla tömítésesek viszont hajlamosak becsípni a gumigyűrűt, amit kisebb-nagyobb árvíz követ. Többnyire azért nincs velük gond.
Lényeges eltérések az egyes gyártók házai között az anyagminőségben van. A membránházak tiszta- és elfolyó víz ágainál lévő belső menetek foglalatai néhány típusnál túlzottan kemények és hajlamosak elrepedni. Ugyanezeknek a membránházaknak egy másik tipikus baja az szokott lenni, hogy az a foglalat reped el bennük belül, ahová a membrán két gumigyűrűvel ellátott vége csatlakozik. Ennek a csatlakozásnak elvileg tökéletesnek kellene lenni, mert ha nem az (azaz ha elreped), akkor átereszti a működéshez szükséges nyomás egy jó részét és a szűretlen csapvíznek egy jelentős része nyélen távozik az elfolyó víz ágán. Ezt a hibát sajnos eléggé nehéz észrevenni. Akkor lehet rá gyanakodni leginkább, ha az RO-nk a bejáratási periódus után még hosszú idővel is nagyon kevés tiszta vizet ad a névleges teljesítményhez képest. (Feltéve, ha az alacsony vezetékes nyomás, eltömődött előszűrő(k), stb. lehetséges okokat előtte kizártuk.) A másik eset, amikor ez a belső repedés bekövetkezhet, az, amikor az öreg membránunkat újra cseréljük. A membránház ugyanis öregszik, anyaga idővel veszít a rugalmasságából, ha pedig engednie kell, akkor enged. Ugyancsak személyes tapasztalat, hogy kb. 5 évente érdemes a membránházat kicserélni. Nem egy eget rengető beruházás (a csatlakozókat meg lehet tartani, ha jók, csak érdemes őket újratömíteni teflonszalaggal. A vékonnyal, nem a gázossal!), egy sérült membránházzal működő ozmó sokba tud kerülni anélkül, hogy különösebben feltűnne.


Egyéb vickek-vackok
Nyomásmérő. Hasznos holmi, két dolog miatt jó, ha van. Az egyik, hogy tudjuk, mekkora a membránt érő víznyomás. A másik, hogy a nyomásérték változásából (azaz csökkenéséből) következtethetünk az előszűrők, különösen az üledékszűrő(k) állapotára. 0,5bar nyomáskülönbség már eléggé komoly mértékű elhasználódásra utal, 1bar-nál pedig már a membrán is a tartós károsodás útján halad.

Úszószelep. Ugyancsak hasznos holmi, a 4-utas szeleppel kiegészítve egyszerű, mechanikus vezérlést, azaz automatikus ki-be kapcsolást lehet vele szerkeszteni az ozmónkhoz. Többnyire szemtelenül egyszerű és ennek megfelelően eléggé vitatható kivitelű holmik, előfordul, hogy nem zárnak rendesen az úszó kis felhajtóereje miatt. Ezt a bajt orvosolni lehet az úszóra kábelkötegelőzött hungarocell darabbal. Ugyancsak problémás lehet a csatlakozó része, ahová a tiszta víz csöve érkezik, itt figyelni kell a csővég tökéletesen merőleges elvágására és arra, hogy a csővéget ütközésig toljuk be a csatlakozóba. Mikrokapcsolóval is egybeépített úszószelep is kapható, ezzel egyszerűen és jól lehet vezérelni a nyomásfokozó szivattyút 24-36V között.

4-utas szelep. Furfangos kis jószág, ő zárja el az RO-ba bemenő vizet akkor, ha a vízgyűjtő edényünk megtelt és az úszókapcsoló „befogta a tiszta víz csövének a végét”. Attól 4-utas, hogy 4 csatlakozó van rajta, kettő az RO bemenő vizének, kettő pedig a tiszta víznek. A csatlakozók az esetek 99%-ában meg vannak jelölve IN/OUT felirattal vagy számozással 1-4-ig. Nálunk a számokkal ellátott változat a gyakoribb, bekötése pedig a következőképp néz ki.:
Az 1-es számmal jelzett csatlakozóba jön a csaptól/hálózati csatlakozótól az RO-ba bemenő víz ága, majd ez az ág a 2-es csatlakozón át megy tovább az első előszűrőbe.
A 3-assal jelzett csatlakozóba jön a membránház tiszta víz kivezetéséből induló cső és a 4-esen át megy tovább az úszószelepig. Lényegében a bemenő ág és a tiszta víz ága van megszakítva vele. Amikor a tiszta víz ágban a bezáró úszószelep miatt megnő a nyomás, ezt a nyomást a 4-utas érzékeli és elzárja a vizet a bemenő ágon.
Tudom, hogy ez így most kicsit kínai, de ha a kezedben van egy ilyen, rögtön tudod, hogy mi merre.
Előfordul, hogy nem zár el. Ezt utálom. Akkor szokott előfordulni, ha az úszószelep nem zár le, akkor, ha túl alacsony a vezetékes nyomás és nem tud a lezáráshoz szükséges nyomáskülönbség kialakulni a szelepen belül. A harmadik eset, amikor valami oknál fogva levegő kerül a rendszerben, ami ugye összenyomható, így a lezáráshoz szükséges nyomás csak nagyon lassan, a levegő kellő mértékű összesűrítése után alakul ki. Addig viszont a szelep vagy rezeg egy kicsit vagy –rosszabb esetben- rázza a vízvezetéket az egész házban. Ilyen esetben mindenképp meg kell próbálni egy légtelenítést, néha beválik.

Utószűrők. Belőlük is van sokféle; granulált szenes, ásványi anyag visszapótló (lényegében mészköves), különféle műgyantákkal töltött, stb. stb. Róluk azt kell tudni, hogy nekünk nincs rájuk semmi szükségünk. (Mondom én, a diszkoszos. Ha neked tengeri akváriumod van, akkor egy nitrát/foszfát gyantát azért érdemes a membrán után kötni.) Az aktívszenes betét azon kívül, hogy az RO-víz pH-ját megtolja felfelé, nem csinál semmit, tekintve, hogy nincs a vízben semmi, amivel valamit csinálni tudna. Azokat a dolgokat már az előszűrők meg a membrán rég eltávolították. Az ivóvizes ozmókhoz itthon előírt ásvány visszapótlók arra jók, amire elő lettek írva és arra is csak egy kicsit. Meg csak egy darabig. Meg az elején nagyon, utána meg alig. Szóval ilyenek.

Átfolyásszabályzók, azaz fojtószelepek. Ők felelősek azért, hogy a vezetékes víz nyomása a membrán lemezeire merőlegesen fejtsen ki munkát, azaz préselje neki és át a vizet a membránon. Ha átfolyásszabályzó nincs, akkor a csapvíz hatalmas része a membránlemezekkel párhozamosan végigszáguld, majd világgá a hulladékvíz ágán keresztül. míg a tiszta víz ágon alig csurran-cseppen valami. A szabályzók méretezése a percenként átengedett víz mennyiségével történik, ml-ben kifejezve, melyet a szelepek oldalán festéssel vagy matricán jelölnek. A különböző névleges teljesítményű membránokhoz különböző átfolyásszabályzók valók. A legelterjedtebb párosítások a következők (membrán teljesítmények liter/napban kifejezve)

190l/nap – 300; 330ml/perc
275l/nap - 420ml/perc
375l/nap – 520; 550ml/perc
576l/nap – 650; 800; 850ml/perc

Öblítőszelep. Az öblítőszelep funkciója a membránok átöblítése azáltal, hogy az átfolyásszabályzót megkerülve a teljes átfolyó vízmennyiséget a membrán lemezeivel párhuzamosan engedi át, leöblítve ezzel a lemezek a hálók felületén megtapadó szennyeződéseket. Egyes átfolyásszabályzók ma már beépített öblítőszeleppel is rendelkeznek, ezek nagyon praktikusak, de én eddig csak 300ml-esben találkoztam velük.
Az öblítőszelep/átfolyásszabályzó kombinációjának egy speciális esetével találkozhatunk egyes AquaMedic modelleken, melyeken egy csavaros szelep látja el ezt a funkciót. Méghozzá rettenetesen. Elvileg minden nyitás és elzárás után újra kellene kalibrálni a tiszta víz – elfolyó víz megfelelő arányát, ami egyébként gyárilag sincs beállítva, ezt pedig nem hiszem, hogy bárki hajlandó lenne a végtelenségig ismételni. Meg is értem. Ez a szeleptípus kiválóan alkalmas a membrán fentebb vázolt megfojtására is. Valamint az ellenkezőjére, azaz hogy túl sok elfolyó vizet engedünk el vele. Az ember gyereke pedig spórolós, ráadásul szereti is az erős vízsugarat, úgyhogy az esetek többségében jól el is zárja. A trükk: 2 decis pohár a tiszta ágon, 0,75-ös boros üveg az elfolyón. Akkor jó, ha a kettő kb. egyszerre telik meg.
Mikor érdemes öblíteni és meddig? Én minden RO használat után szoktam, általában 1-2 percig 6 bar nyomás mellett. Ha hosszabb ideig nem használom az ozmót, akkor indítás előtt is 2-3 percig legalább.

Nyomásfokozók. Rájuk akkor van szükség, ha a vezetékes víz nyomása gyér vagy ha egynél több membrán szeretnénk használni és a nyomás ehhez már nem elegendő. Itthon szinte csak a 24V-os kivitelhez lehet hozzájutni (a neten is, 50-60€-ért – ezek bizonytalan eredetű cuccok többnyire), a jobbak ennél drágábbak. 190-375 liter/napos membránokkal szépen elbírnak, a nagyobbakhoz és vagy a több nagyobb membránhoz viszont már 36V-os kell, amit kicsit nehezebb beszerezni. Ez utóbbiakból is léteznek jobbak-rosszabbak, de mindkét fajta vásárlása előtt érdemes kikérni olyannak a véleményét, akinek már volt dolga ilyesmivel.

És akkor végül…
Mi kell ahhoz, hogy egy ozmó jól működjön (egy membránnal)? Először is egy jó berendezés. Aztán jó állapotban lévő előszűrők. Ha ezek megvannak, akkor minimum 3bar vezetékes nyomás, ideális esetben 12-18C fok körüli bemenő víz, lehetőleg 500ppm-et nem meghaladó oldott anyag tartalom, rendszeres öblítés. Ha hideg a bemenő víz, akkor a vízhozam csökken, de a víz tisztasága nő. Ha meleg, akkor fordítva. A ppm-értékekre vonatkozó ilyen egyszerű szabály viszont nincs. A termelt víz tisztasága, azaz oldott anyag tartalma nagyban függ a bemenő vízben oldott anyagok összetételétől, a működési körülményektől, valamint az egyes membránok egyedi tulajdonságaitól, amik többek között a fentebb már említett, a vízhozamra vonatkozó +/- %-os adatokért is felelősek.


Azt hiszem, hogy egy nekifutásra most ennyi jutott eszembe.

Üdv,
StoneAge

_________________
facebook.com/thexinguary


2012.12.01. 11:45
Profil Honlap
Gyakorlott nevelő

Csatlakozott: 2008.11.25. 00:00
Hozzászólások: 746
Tartózkodási hely: Budapest
coool.
hol a share gomb?:)

KisA


2012.12.01. 14:52
Profil
Gyakorlott nevelő
Avatar

Csatlakozott: 2008.11.25. 20:25
Hozzászólások: 1776
Tartózkodási hely: Bajna,Komárom-Esztergom megye
Hát ez egy elég jó kis iromány volt :) Nem 2 perces dolog :) Köszönjük :) :geek:


2012.12.03. 00:24
Profil Honlap
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához   [ 3 hozzászólás ] 

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron